A tollak
Rövid írószer-történelem
A ma használatos írószerek több száz éves múlttal rendelkeznek, a működésükhöz használatos alapanyagok pedig – mint például a tinta – már több mint ötezer évvel ezelőtt kifejlesztésre került. Kínában a szurokból és olajos lámpakoromból készült matériát a kőnyomatokhoz használták, Egyiptomban a tintahal festékanyagából és ugyancsak koromból készítették a tintát, a héberek egyszerűen csak vizet adtak a koromhoz, az arabok kátrányt és mézet kevertek össze, míg a rómaiak szintén a tintahalból kinyert tintát használták. Az írás és az írószerek fejlődése szoros kapcsolatban áll az írás hordozójával, úgymint a selyem, a bambusztábla, a pergamen, a papirusz, majd maga a papír, aminek hamar elterjedt a használata, mivel olcsó és tartós alapanyagnak bizonyult, egyszerű növényi nyersanyagaival. Kínában már 105-ben papírra írtak, 363-ban pedig nyomtatott újságot használtak, hiszen a nyomdaipar és a könyvnyomtatás is erőteljes szálakkal kötődik az ősi Kínához. Mindeközben Európában csak a 14. században kezdett elterjedni a rongyhulladék alapú papír, viszont az ebből készült kódexek még a mai napig is olvashatóak. Végül a 19. században elterjedt az olcsó, fa alapú papír, amit a szintetikus fehérített papír követett, melyet ma is használunk a nagy kapacitású nyomdagépeinkhez.
Nádtolltól a töltőtollig
Az írószerek az alapanyagokkal együtt fejlődtek, a tinta, mint az íráshoz leggyakrabban alkalmazott festékanyag, az évezredek alatt folyamatos használatban volt. A szén, az égetett agyag, a grafit is a saját fejlődését járta. Az első íróeszközök rostokra bontott végű bambusz illetve faágak voltak, később pedig megjelentek a szőrecsetek, ezt követően pedig nádból és gyékényből hasított végű eszközökkel írtak. A nádtollat egészen a 7. századig használták, míg át nem vette a helyét a penna. A penna madarak, hattyúk, varjak, hollók erős szárnytollaiból készültek, melyeket kitépésük után kiszárítottak, a külső hártyákat és a szár belét eltávolították, mígnem egy kemény cső maradt belőle, melyet aztán bemetszettek. Hátránya törékenysége és sérülékenysége, mégis a 18. századig a legnépszerűbb íróeszköz volt, a mártogatós fém tollhegy megjelenéséig. Ezeknek a legnagyobb hátránya, hogy írás közben folyamatosan mártogatni kellett, használat után pedig a hegyet alaposan el kellett törölni, nehogy beszáradjon, valamint olykor pecsételt és folyt ez a fémhegy. Az emberek folyamatosan megoldást kerestek egy tolltesten belüli tintatartályra. Az első automatikus töltésű tollak tartójában több tintacsatorna használatával dinamikus atmoszferikus nyomást hoztak létre, aminek következtében felhasznált tinta helyére levegő került. Később ennek továbbfejlesztéseként megjelentek a patronos töltőtollak, amelyekhez már nem volt szükség tintásüvegre, mert a tintát tartalmazó patron egyetlen mozdulattal a helyére illeszthetővé vált, és ha kifogyott, el lehetett dobni. A tinta tollszerkezeten belüli tárolására megannyi próbálkozás után megszületett a ma használatos tollak őse a 19. század végén, mégpedig a golyóstoll formájában.
Néhány alapvető tolltípus
A golyóstoll egy hengerforma tartályból és annak a végét lezáró, 1–1,5 mm átmérőjű fémgolyóból áll, műanyag, illetve fém tolltestben elhelyezve. Működése rendkívül egyszerű, a tinta rátapad a golyó belső felére, és a toll hegyét végighúzva a papíron, a forgó gömb kijuttatja a tintát a felületre, ami majdnem azonnal megszárad a gömb méretétől és a tinta összetételétől függően.
Az első golyóstollak nem voltak képesek egyenletesen adagolni a tintát, beszáradtak vagy éppen folytak. A tökéletesítéshez több fejlesztés volt szükséges. A golyótest állandó tintaellátását biztosító tintajáratok, valamint a hajszálcsövesség elvén működő kapillárisrendszer Goy Andor és Kovács Sándor magyar feltalálók szabadalma alapján vált használhatóbbá, emellett pedig a viszkózusabb, olajos festékpasztát Bíró László alkalmazta először. A Bíró által továbbfejlesztett toll sorozatgyártása után az USA hadserege segítségével robbant be a köztudatba, ugyanis a nagy magasságban nehezen használható töltőtollaikat lecserélték ezekre a golyóstollakra, melyeket később szabadalom és engedély nélkül is több amerikai cég kezdte el gyártani, így a golyóstollak elárasztották a világot. Az 1960-as években – ugyancsak magyar fejlesztés alapján – a kiürült golyóstollbetétek újratöltése lehetségessé vált, még a cserélhető, ámde zárt rendszerű fém tollbetéteket is képesek voltak nemcsak felölteni, de golyócserével egyaránt felújítani, egészen az eldobható műanyagtartályos golyóstollbetétek megjelenéséig.
A golyóstoll mellett hatalmas népszerűségnek örvend a ma is használatos rollertoll, mely lényegében egy teljesen víz alapú tintával töltött golyóstoll. Működése és tinta adagolása a töltőtollhoz hasonló, viszont forgó golyóval működik. Ez a legtöbb rollertoll esetében megfigyelhető, a fogórész alatt ugyanis kerek lemezekből álló szerkezet található. A manapság gyakran eldobható rollertollak mellett kaphatóak utántölthetőek is, amikbe cserélhető tintapatronokat, úgynevezett rollerbetéteket vásárolhatunk, viszont ha a golyó vagy a szerkezet megsérül, ugyancsak le kell cserélnünk a tollunkat. Mivel a tinta vízbázisú, nedvesség hatására elkenődhet, a gyenge vagy sérült golyó miatt a tinta pedig kifolyhat és átüthet a papíron. Viszont használatuk igen kényelmes, hiszen alig kell a golyót a papírhoz érinteni és egészen vékony és egyenletes vonalak is létrehozhatóak vele. A tolltest általában átlátszó vagy esetenként betekintő ablak található rajta, hogy nyomon követhessük a tintaszintet. A legnépszerűbb darabok például a kupakos rollertollak, de a nyomógombos rollertoll típusai között is találhatunk számunkra megfelelő íróeszközt!
A zseléstollak vagy más néven a géltollak igen kedveltek, s rengeteg színben kaphatóak, akár illatosított verziókban is. A tollak víz alapú, kocsonyás állagú tintával töltöttek, így kevésbé folyósak, mint a tinta, s ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy több pigmentet tartalmazhassanak. Fém alapú, ezüst vagy akár arany pigmenteket is képes hordozni ez a zselés anyag, hiszen nem ülepedik le a tartályban és nem tömíti el a hegyet sem. Érdekesség még, hogy ez a kocsonyás tinta a tollbetétben szilárd állagú, a golyó forgásakor válik folyékonnyá, majd a papíron újra szilárddá szárad. Ez a száradási folyamat kissé lassú, emiatt könnyen elkenődik a tinta. A legtöbb tollhoz kupak is készül már, ezekhez a zseléstollakhoz tartozó kupakokban gumiból készült lapocskát találhatunk, amibe a hegy belenyomódása után légmentesen lezárhatjuk a tintatartályt, elkerülvén a golyó beszáradását. Természetesen kaphatóak nyomógombos zselés tollak is, itt a golyót a tollhegyben a beszáradástól egy kis méretű rugó védi. Kedvenc zselés tollunk kifogyása után nem szükséges új tollat vásárolnunk, hiszen megannyi típushoz kaphatóak már nagyon kedvező áron tollbetétek is.
A filctollak, vagy más néven rostirónok igen népszerűek, előállításuk költséghatékony, népszerűségük pedig töretlen, hiszen mindenki találhat közöttük magának érdekességet: gyermekek, művészek, tanárok az iskolában, irodában vagy éppen csak otthoni használatra. A filctollak hegye nemezből áll, mely olyan textilanyag, ami szálak összepréselésével állítanak elő. A szálak lehetnek természetesek, illetve mesterségesek is, tehát gyapjúból vagy akár akrilból is készülhetnek. Ezek tökéletes hordozók, ugyanis nagy mennyiségű nedvességet képesek magukban tartani, anélkül, hogy az kifolyna belőlük, a műanyag test pedig megakadályozza a nedvesség, vagyis a víz vagy az alkohol kipárolgását a tolltestből. A filcek megannyi változata kapható ma, nemcsak alkoholos és vizes bázisú, hanem oldószeres vízálló, sőt, írás után visszatörölhető folyadékokkal töltöttek is kaphatóak.
Az alkoholos filcek, vagy más néven markerek például ellenállóak a külső behatásoknak, vízállóak és évekig tartósak maradnak, viszont vegyszerekkel eltávolíthatóak. Kiválóan alkalmazhatóak műanyagokon, teflonon, üvegen, fémen és még kövön is.
Az egyik legkedveltebb filctoll nem más, mint a szövegkiemelő, mely olyan színes vízbázisú folyadékot tartalmaz, amely áttetsző, így az alatta levő írás tökéletesen olvasható. A szövegkiemelők tintái manapság rengeteg színben elérhetőek, a neonszínektől kezdve a visszafogott pasztell színekig mindent megtalálhatunk.
A táblamarkerek is népszerűek az irodákban, hiszen egyszerűen szárazon visszatörölhetőek. Tintáik vizes alapúak, így a törölhető flipchartokról vagy fehértáblákról, üvegfelületekről letörölhetőek. Hátrányuk, hogy hamar kiszáradhatnak kupakjaik nélkül, viszont a táblákra már felírt információk akár hetekig is olvashatóak, mégis letörölhetőek maradnak úgy, hogy ezek a filcek nem tartalmaznak semmiféle káros vegyi összetevőt.
Az alkotók által kedvelt filcek közé tartoznak az ecsetfilcek, melyek kellően pigmentáltak, ragyogó és élénk színűek, gyorsan száradnak, magas fényállóságuk van, szagtalanok, sokszor tusrajzokhoz hasonló különleges hatások érhetőek el vele.
A ma is keresett csőtollak precíziós mérnöki és grafikai rajzokhoz használhatóak, 
a rollertollakhoz hasonló szerkezetük lehetővé teszi az egyenletes vonalvezetést, a hosszú fém borítású csúcs biztosítja ennek a vonalvezetésnek a stabilitását. Újratölthető tintapatronokkal használhatjuk őket, melyek színkódok alapján kaphatóak, a cserélhető tollhegyeiket pedig változó vonalvastagságokban is megvásárolhatjuk, amik akár 0,25 mm vékonyságot is eredményezhetnek.
Az íróeszközök az ősidőktől kezdve velünk vannak, kommunikációnk szerves alappilléreként, további fejlődésük napjainkban sem lassulnak, hiszen a tinták széleskörű alkalmazási lehetőségeit a mai napig folyamatosan kutatják és fejlesztik. Az egyre elterjedtebb digitális írás sem törölte el a kézírást, mely szinte reneszánszát éli. A kalligráfia, a kézi rajz és a kézzel írott szöveg szépségét ma is megcsodálják, az ezekhez szükséges eszközök pedig széles választékban elérhetőek bárki számára.
